Hello sweeties!
Vigyázat most egy lehangoló, depis poszt következik! (ᗒᗣᗕ)՞
Szóval 3-án drágám hazarepült Japánba és
én azóta zombi szinten leledzem. Az elutazása előtt négy napot együtt
töltöttünk, ami csodás volt, mert még sose voltunk ennyi napot együtt csak
kettesben. Aztán elérkezet a 3-a kikísértem a repülőtérre, ahol sokat vártunk,
de utána túl gyorsan kellett elválnunk.
Az elmúlt négy napban nem csináltam
semmit, csak ültem és bámultam ki az ablakon, kicsit rajzolgattam, majd bőgtem
és újra csak bambultam. Amikor tavaly ment haza az nem viselt meg ennyire, nem
tudom most miért. Talán mert most sokkal hosszabb időre ment ki.
Az se segít a kedélyállapotomon, hogy nem
tudom mi lesz a jövőmmel, mert egyenlőre úgy tűnik, hogy egyik egyetemre se vesznek
fel MA-ra, ahova eddig jártam oda pedig nem akarok menni, mert az a diploma,
amit ez a suli ad sz*rt se ér. Az, ami pedig mindig is akartam lenni, egy
nagyon nehezen meghódítható és képlékeny szakma, de egyszerűen nem tudok
elszakadni tőle. Kiskorom óta ez az álmom és bár mindig jöttek hozzá más
dolgok, de ezt változatlanul meg akartam valósítani. Az idő előrehaladtával
azonban egyre csak csökkenek a lehetőségeim.
Munkát is nagyon nehezen tudok szerezni, mert a fizikai
állapotom miatt (már attól is összeesek, ha egy órát kell állnom) az egyetlen,
amit el tudok végezni az az irodai munka.
Összefoglalva jelenleg csak vegetálok,
sírok és próbálom kitalálni, hogy mégis mi a jó eget kezdjek az életben.
Ja és ma (7-én) volt Japánban a Tanabata
ünnepség. Nagyon szeretnék egyszer eljutni egy Tanabata matsurira. (*-*)
Ilyenkor az emberek kis papírokra írják a kívánságaikat, amiket bambusz ágakra
akasztanak majd vagy elégetik, vagy vízre bocsátják őket. Most én is nagyon sok
mindent szeretnék kívánni. (´°̥̥̥̥̥̥̥̥﹏°̥̥̥̥̥̥̥̥ )
Nem hiszem, hogy mostanság túl sűrűn lesz
bejegyzés, mert nagy valószínűséggel az előbb leírtakat fogom csinálni egész
nyáron. De ha bármi érdekes történik, akkor majd jelentkezem.
Addig
is bye-bye sweeties!
