Visszatértem! (legakábbis egy kis időre XD)

Hello sweeties!

Visszatértem és itt egy kis beszámoló. Szóval nem vettek fel MA-ra úgyhogy gőzerővel neki álltam állást keresni, már az is nagy siker, hogy egyáltalán behívtak két interjúra, de sajnos egyik munkát se kaptam meg. Viszont bizonyos szempontból nem is baj, mert így nem kell másra koncentrálnom csak a jogsi megszerzésére és az N2-es vizsgával való megküzdésre.

Yusuke 3-án jött vissza ( ˘ ³˘)❤ Magyarországra, kimentem elé a reptérre és 3 napot is vele töltöttem. Megint sok-sok csodálatos ajándékot kaptam. ꒰ღ˘‿˘ற꒱

Megünnepeltük a szülinapját megint csináltam tortát, bár a tortaformát sikeresen itthon hagytam, azért megoldottam a dolgot. (｡´＿●`)ﾉ"┌iiii┐ヾ(´○＿`*)

6-án hazajöttem, majd 10-én vagy 11-én (már nem emlékszem pontosan XD) mentem fel újra Pestre. Elmentünk a Sugarba sütit enni, aztán pedig unokaöcsikémnek ajándékot vadászni, mire sikerült már nagyon fáradt voltam.

13-án kiköltöztem az albérletből és 16-án Riennel leadtuk a kulcsunkat is. Valamint ezen a napon elintéztük a nyelvvizsga jelentkezést is, utána pedig elmentenünk a könyvtárba vettem ki N2-es könyveket, majd benéztünk az Anyu-ba, ami egy japán kaja bolt. Sajnos megint nem volt natto, amire Rien már régen vadászik, de vettünk helyette anpan-t, ami nagyon finom volt.

Nyam-nyam anpan (⌒x⌒)

19-én volt életem első állásinterjúja. Az Árkádba kellett mennem, ahova egy órával az interjú előtt sikerült megérkeznem, amikor még az üzletek se voltak nyitva, szóval addig kóvályogtam. Amikor végre kinyitottak az boltok, bementem a kedvenc helyünkre és vettem egy cuki kis kontaktlencsetartót. Aztán még benéztem pár helyre, amíg végre mehettem az interjúra. Bár szerintem jól ment, ahhoz képest, hogy mennyire nem vagyok jó a kommunikálásban, sajnos nem kaptam meg a munkát.

Az állásinterjú után egyből rohantam a vonathoz, mert haza kellett érnem kiállítás megnyitóra, ahol az én műveim is kint voltak. Sikerült időben haza érnem és elmenni bár addigra már nagyon rosszul éreztem magam, mivel sikeresen megfáztam. (+＿+)

Yusuke 20-án délután eljött hozzánk, ebéd után pihiztünk kicsit és közben megérkezet Rien is.

Majd mikor hívta a barátja elindultunk, hogy találkozzunk vele, majd megmutassam nekik a kiállítást. Utána meg egy csomót sétáltunk és beszélgetünk, majd elbúcsúztunk Rienéktől, akik elmentek kínai kaját enni, mi pedig haza ballagtunk. Vacsi után elkezdtünk nézni egy filmet, de túl hullák voltunk így nem sikerült végig nézni. Éjszaka már Yusukén is jelentkeztek a betegség jelei (sikeresen megfertőztem). (꒪⌓꒪)

Másnap reggel csak punnyadtunk aztán kettőre mentünk tesómékhoz, hogy megünnepeljük Máté baba név- és születésnapját. (･ω･)ﾉ由 Vivi nagyon finomakat főzött.  Máté pedig lenyűgöző műalkotást gyártott az etetőszéke alá, a tortáján lévő gyertyát eloltotta kézzel, nagyon elemében volt. És Yusuke is végre tök jól eljátszogatott Mátéval, nagyon cukik voltak, ahogy labdáztak.

Hétfőn kaptam egy hívást, aminek köszönhetően 23-án újra felmásztam Pestre a második interjúmra, ami egy grafikai álláshoz volt. egyenlőre úgy tűnik ezt se kaptam meg   Miután végeztem találkoztam szívemmel és elmentünk ráment enni.  o(⌒囗⌒)o ΨFincsi

Másnap már jöttem is haza, majd pénteken elmentünk vásárolni és vettünk haj festéket, cél volt még a csizma vétel is, de nem találtam semmi tetszőt.

Ma 5-kor keltem, nagy nehezen elkészültem és elindultunk anyummal a fodrászhoz. Be lett festve a hajam, meg egy kicsit rövidebb is lett. Úgyhogy most világos réz vörös színű a hajam (eredetileg sötétszőke), eddig sose, volt teljesen befestve, csak egyszer-kétszer melírozva, szóval még szokatlan, de szerintem nem rossz.

Miután hazaértünk a fodrásztól, bealudtam, úgyhogy a bejegyzés megírásán kívül nem csináltam semmit.

Mára ennyi, majd ha történik, valami érdekes újra jelentkezem, addig is bye-bye sweeties!

Zombi (¬ ◦-°)¬

Hello sweeties!

Vigyázat most egy lehangoló, depis poszt következik! (ᗒᗣᗕ)՞

Szóval 3-án drágám hazarepült Japánba és én azóta zombi szinten leledzem. Az elutazása előtt négy napot együtt töltöttünk, ami csodás volt, mert még sose voltunk ennyi napot együtt csak kettesben. Aztán elérkezet a 3-a kikísértem a repülőtérre, ahol sokat vártunk, de utána túl gyorsan kellett elválnunk.

Az elmúlt négy napban nem csináltam semmit, csak ültem és bámultam ki az ablakon, kicsit rajzolgattam, majd bőgtem és újra csak bambultam. Amikor tavaly ment haza az nem viselt meg ennyire, nem tudom most miért. Talán mert most sokkal hosszabb időre ment ki.

Az se segít a kedélyállapotomon, hogy nem tudom mi lesz a jövőmmel, mert egyenlőre úgy tűnik, hogy egyik egyetemre se vesznek fel MA-ra, ahova eddig jártam oda pedig nem akarok menni, mert az a diploma, amit ez a suli ad sz*rt se ér. Az, ami pedig mindig is akartam lenni, egy nagyon nehezen meghódítható és képlékeny szakma, de egyszerűen nem tudok elszakadni tőle. Kiskorom óta ez az álmom és bár mindig jöttek hozzá más dolgok, de ezt változatlanul meg akartam valósítani. Az idő előrehaladtával azonban egyre csak csökkenek a lehetőségeim.

Munkát is nagyon nehezen tudok szerezni, mert a fizikai állapotom miatt (már attól is összeesek, ha egy órát kell állnom) az egyetlen, amit el tudok végezni az az irodai munka.

Összefoglalva jelenleg csak vegetálok, sírok és próbálom kitalálni, hogy mégis mi a jó eget kezdjek az életben.

Ja és ma (7-én) volt Japánban a Tanabata ünnepség. Nagyon szeretnék egyszer eljutni egy Tanabata matsurira. (*-*) Ilyenkor az emberek kis papírokra írják a kívánságaikat, amiket bambusz ágakra akasztanak majd vagy elégetik, vagy vízre bocsátják őket. Most én is nagyon sok mindent szeretnék kívánni. (´°̥̥̥̥̥̥̥̥﹏°̥̥̥̥̥̥̥̥ )

Nem hiszem, hogy mostanság túl sűrűn lesz bejegyzés, mert nagy valószínűséggel az előbb leírtakat fogom csinálni egész nyáron. De ha bármi érdekes történik, akkor majd jelentkezem.

Addig is bye-bye sweeties!

Szösz XD

Hello sweeties!

Írok egy kis helyzetjelentést. Megszereztem az első BA diplomámat, igen az elsőt mivel az MA-n kívül szeretnék legalább még egy diplomát. Tudom, örült vagyok, de a vizsgaidőszakot leszámítva, én szeretek tanulni. Mert a tudás hatalom( ‾̀◡‾́)

Egy felvételin is túl vagyok, röviden és tömören nagyon furcsa volt. Majd július végén vagy augusztusban kiderül az eredménye. A haszna az volt, hogy legalább nagyjából tudom, hogy mire készüljek a jövő hét szerdai felvételin.

Végre két hét után sikerült találkoznom Yusukéval. Elmentünk egy thai étterembe, majd a Marumotoba fagyizni.  A múltkor posztolt cipellőmbe mentem, és az új cipők átkától szenvedtem, mert a nap végére teljesen kisebesítette a sarkam. A fagyizás után elmentünk bevásárolni a vacsihoz, rántott tejbegrízt csináltam.

Főzés előtt megnéztük a Hüvelyk Pannát. Kaja után pedig Hamupipőkét (nem Disney) néztünk. (igen gyerekes vagyok és imádom a meséket, de a drágámat ez nem zavarja) (ღ˘⌣˘ღ)

Most az ő vizsgája miatt, megint majdnem két hétig nem tudunk majd találkozni. T_T

Ma ünnepeltük apum szülinapját és névnapját, ami miatt ideutaztak nagymamámék, meg átjöttek tesómék.

Mára ennyi. Bye-bye sweeties!

Oh és üdvözlőm a két új követőmet! (●⁰ꈊ⁰●)ﾉ

Újabb kis szöszenet

Hello sweeties!

Megint csak tanulás helyett blogolok, de egyszerűen nem megy, hihetetlenül elegem van a buddhista tételekből >.<"

Szerencsésen túl vagyok minden vizsgán és abszolváltam, hurrá! Most már csak a záróvizsgát kell túlélnem és a szakdolgozatomat hősiesen megvédenem. Aztán két felvételin kell valahogy rávennem magam, hogy kommunikáljak idegenekkel, mivel mindkettő szóbeli lesz. Ráadásul lehet, hogy japánul kell majd beszélnem 助けて！！！T_T Szóval mindenki szorítson kérem, mert én meg a szóbeli kommunikáció ég és föld. 

Az abszolválás örömére elmentünk egy új japán étterembe, a Komachi-ba, nekem tetszett, jó volt a kaja.

Yusuke is odajött, majd a többiektől elbúcsúzva mi elmentünk bubiteát inni. (imádom a bubiteátヽ(*´▽｀)◆ゞ　Ｔｅａ−Ｔｉｍｅ♪ ) 

Aztán haza mentünk és csináltam palacsintát. Mivel nekem hétfőn még volt egy kanji pótvizsgám fenn maradtam Pesten és megbeszéltem Yusukéval, hogy így tanulhatunk együtt. Ennek köszönhetően az egész hétvégét együtt tölthettük, még ha tanulással is. Olyan rossz volt utána elválni tudván, hogy két hétig nem találkozunk mivel én itthon fogok ülni és a záróvizsgára magolni.

Az a tudat pedig még rosszabb, hogy két hónapra hazamegy Japánban a gyakorlata miatt, én meg itthon fogok nyűglődni (már amennyiben nem sikerül munkát találnom, mert akkor Pesten a munkában fogok szenvedni)

Próbálok nem erre gondolni, hanem kiélvezni az elutazása előtti kis időt, de olyan nehéz, ha arra gondolok, hogy két hónapig nem ölelhetem, nem merülhetek el a gyönyörű szemeibe...

Na most jól átmentem depibe, úgyhogy inkább mesélek arról, hogy ma vettünk egy új, cipőt, mivel a régi balerina cipőm tönkrement szeretem volna egyet a nyárra és sikerült is találnom elsőre, ami nálam nagyon ritka (mert válogatós vagyok és ehhez még társul a döntés képtelenségem is) szóval örülök, hogy ezúttal gyorsan ment a cipővadászat. A végeredmény ez a kis cuki masnis cipellő.

 

Hát mára azt hiszem ennyi...Byebye sweeties!

Egy kis szöszenet,

mert már kisült az agyam a sok tanulástól. T_T

Hello Sweeties!

Igaz, hogy aludnom vagy tanulnom kéne, de az előbbihez kedvem az utóbbihoz pedig erőm nincs, úgyhogy inkább írok egy kicsit.

A múltkor elfelejtettem írni, hogy sikerült a nyelvvizsga, így már két japán nyelvvizsgával büszkélkedhetek, decemberben pedig megküzdőm az N2-es szinttel is.

Holnap három japán vizsgám lesz, klasszikus japán harmincnégy leckényi N2-es kanji és százhetvenhárom leckényi N2-es nyelvtan. X_X 助けて！！！

Mint említettem nem rég volt az első évfordulónk Yusukéval, az volt a tervünk, hogy megismételjük az első randinkat, de semmi nem jött belőle össze. Az étterem ahova menni akartunk szeptemberig zárva ezért japán étterembe mentünk, aztán a Marumotoban szeretünk volna fagyizni, csakhogy még nem volt fagyi. A várba pedig nekem nem volt erőm felmászni, ezért csak sétálgatunk. Bár nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztük, csodálatos nap volt!♥3♥ El se hiszem, hogy én, aki mindig azt hitte, hogy vénlányként egyedül száz macskával egy házban fog meghalni, egy éve kapcsolatban él.

Azt se, hogy egy ilyen hihetetlenül csodálatos ember szeret és, hogy őt szerethetem.

♥ 愛している佑介 ♥

Egy kis összefoglaló + rövid Teen Top koncert beszámoló

Hello sweeties!

Visszatértem, de túl sűrűn ne várjatok bejegyzést, most  viszont írok egy kis összefoglalót.

Februárban végre megvolt a kiállításunk, amit márciusig lehetett megnézni. Sok munkám volt vele, de véleményem szerint jól sikerült.

Április 4-én elmentünk Yusukevel a Gödöllői kastélyba, ahova már rég el akartam jutni. Nagyon jó nap volt! （´ω｀♥）

Április 12-én, kicsin hazánkba jött a Teen Top, ők voltak az első Budapestre is ellátogató korai csapat, és természetesen nem hagyhattam ki a koncertjüket. Nagy nehezen sikerült jegyet szereznünk és már nagy izgalommal számoltuk vissza a napokat. Négy óra körül értünk a Pecsához és odaálltunk egy barátunkhoz, Andihoz és barátaihoz. A koncert csak nyolckor kezdődött és 7-kor kezdtek bennünket beengedni, szóval jó sokat álltunk odakint. Amikor végre beengedtek elszakadtunk Andiéktól, Rien elment a ruhatárhoz leadni a cuccát én pedig rohantam megtalálni Lucát és jó helyre állni. Nem sikerült oda jutni hozzá mivel a vipeseket elválasztották a simajegyesektől egy kordonnal, ami szerintem nagy szemétség volt. Sikerült közvetlen a kordonhoz állnom így azért szerencsére elég közel voltunk és jó helyünk volt. Több szót, sőt egész mondatot is mondtak magyarul. Volt egy tolmács is, de borzasztó volt, rengetegszer fordított félre. (。-`ω´-) Néhány amerikai szám feldolgozást is énekeltek, amiről halványlila gőzöm nincs mik voltak, látszik, hogy már csak japán, koreai és kínai zenéket hallgatok. (leszámítva a goth és rock együtteseket)

A betervezett ráadáson kívül még egy számot elénekeltek, köszönhetően a kitartó üvöltőzésünknek. Imádom, ahogy a koncerteken az együttesekkel együtt énekel az egész közönség, teljes összhangban. Egy csomó ismeretlennel vagy körülvéve, de van valami, ami közös mindenkiben, ami összeköt bennünket, szerintem ez egy csodálatos dolog.

Zseniális koncert volt, egy újabb az örökemlékként élők között.

A koncert utáni haza jutás kalandosra sikerült a ”csodálatos” budapesti közlekedési lehetőségeknek köszönhetően.

A setlist:         Rocking

Walk By

Be Ma Girl

No More Perfume On You

I Wanna Love

Never Go Back

Baby U

Date

To You

Brushing
Hello
Love You + No

Angel
You’re Beautiful

Supa Luv

Clap

Don’t I

Lovefool

Rock Star

Why
So Sweet

Get Crazy + Oh Good

Miss Right

Az első ráadás a Crazy volt, meg két amcsi szám. A második pedig a Rocking.

Április 16-án végre leadtam a szakdogám. El se hiszem, hogy majd egy év szenvedés után végre kész vagyok vele, annyira felszabadító érzés volt. Ｏ(≧▽≦)Ｏ

17-21-ig, azaz a tavaszi szünet alatt Keszthelyen voltunk, elvittem Yusuket bemutatni az egész nagycsaládnak, még ha nem is mutatta ki szerintem még ennyi idő után is volt pár kultúrsokkja. Nagyon jól kijött a családommal, sokat játszott az unokatesómmal és a kutyáival.

És mindjárt itt a május, ami egyenlő a vizsgákkal, a diplomázással és a felvételikkel.

Valamint jön az első évfordulónk!!! ♥♥♥

2013 számvetés

Boldog Újévet Mindenkinek!

Hú, hát jól eltűntem egy évre, de azt hiszem ez volt a legelfoglaltabb év eddigi életembe (még az érettségi időszak se volt ilyen durva) és sajnos ez idén folytatódni fog.

Január eleje a maradék vizsgákkal telt. Január 19.-re meglepetés bulit szerveztünk Ívnek, nehéz volt eltitkolni előle, de szerencsére mindenkinek sikerült, így tényleg nagy meglepetést okoztunk neki, nagyon jó buli volt.

Pár nappal később, mikor itthon voltunk jött egy telefon, hogy ázik az egész albérletünk, így rohanhatunk Pestre, hogy mentsünk a holminkat. Szerencsére semminek nem esett nagyobb baja, de ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt februárban új albiba költöztünk (még közelebb a sulihoz XD). 

Ja igen, és aznap amikor pont mentünk fel átköltözni az új albiba, az öcsém bejelentette, hogy a barátnője, Vivi, terhes, hát enyhén szólva sokkolódott az egész család.

Azt hiszem erről nem írtam, szóval még 2012-ben amikor a nyelvvizsgára készültünk, sokat voltunk a japánkönyvtárba, egyik nap bejött két japán srác és kiraktak egy papírt a faliújságra, amint elmentek Riennel oda sprinteltünk, hogy megnézzük mi az. Egy hirdetés volt, hogy keresnek valakit, aki tanítaná őket magyarra, mi persze egyből lecsaptunk a lehetőségre és Rien egyből írt is nekik egy mailt (életünk egyik legjobb döntése volt, nekem legalábbis biztosan). Sok megbeszélés után 2013. január 20.-ára végre sikerült összehoznunk az első találkozott eszméletlenül paráztam, mert nagyon félénk vagyok, nem tudok barátkozni és semmilyen nyelven nem nagyon merek kommunikálni (magyarul se), talán még angolul vagyok a legbátrabb. Szóval ahova eredetileg menni akartunk zárva volt így a Corvin plázában kötöttünk ki, ismerkedtünk meg írtunk egymásnak magyar meg japán mondatokat.

Februárban elmentünk jégkorizni, Tanával, Riennel és Yusukeval, aztán felmentünk hozzánk és Riennnek köszönhetően bezabáltunk gyrosból és madártejből, aztán Yusuke adott nekünk japán feladatokat, mi meg neki magyart. Aztán mind átmentünk Katához, aki levágta Rien haját.

Februárban elmentünk a Japán Nagykövetségre, hogy megpróbáljunk ösztöndíjat nyerni, de teszt alapján egyértelmű volt, hogy most még ez nem fog összejönni, mert ez még túl magas szint volt nekünk, de Gábor barátunknak sikerült.

Március elején elmentünk Yusukéhoz és okonomiyakit készítettünk együtt, aztán a kaja után kártyáztunk.

Március 9-én, nőnap alkalmából nyert jegyekkel, elmentünk a Murder kiállításra, Ivettel, Katával, Tanával és Yusukéval és Kazuyával, akiktől kaptunk csokit és virágot a nőnap miatt. Én nagyon élveztem a kiállítást, Rien parázot kicsit. Aztán elkezdtünk mászkálni a városban, elmentünk a Hősök terére és környékére, majd egy mekiben kötöttünk ki, aztán billiárdozni szeretünk volna, ami először nem nagyon akart összejönni, Tana és Iv haza is mentek, de aztán sikerült összehozni a dolgot, aztán valamikor hajnalban jöttünk haza és a srácok haza kísértek minket.

A tavaszi szünetben, Yusuke és Kazuya eljöttek hozzánk Kecsóra, először Riennél aludtunk aztán, másnap pedig mindenki átjött hozzánk. Megmutattuk a várost, dogemeztünk, moziztunk, mindenfélét társasoztunk.

Következő hétvégén con volt, és Pilo feljött Pestre, nagyon jó volt újra látni, nálunk aludt, elmentünk rámenezni.

Áprilisban elmentünk egy képregényes bárba bulizni, bár nekem először nem volt kedvem az egészhez, aztán meg nem hagytak békén, hogy táncoljunk, amit én nagyon nem akartam, de aztán Yusuke berángatott és együtt táncoltunk. A buli utáni héten elmentünk Kazuyához horrorfilmet nézni.

Április 20-án megházasodott az öcsém, azt mindig is gondoltam, hogy nem nekem lesz először gyerekem, mivel én csak 28 évesen szándékozom szülni, de azt sohase gondoltam volna, hogy nem nekem lesz előbb esküvőm.

Aztán jött a május és eddigi életem legjobb napja 9.-e, amikor összejöttünk Yusukéval,♥és azóta csodásabbnál csodásabb dolgokat csináltunk.

Elmentünk Dunakeszire Dórihoz szalonnát sütni, nagyon jó buli volt és egy csomó örült képet csináltunk.

Aztán jött a nyár, a vizsga időszak, aztán el kellett volna kezdeni a szakdogát, de ez több okból kifolyólag nem úgy ment, ahogy kellett volna, így megragadtam az anyaggyűjtés, folytonos könyvtárba járás szinten.

Neki kezdtem a novellák illusztrálását a kiállításra, amiből még nem lett semmi, de talán idén végre kiállíthatjuk a műveinket.

Elmentünk az állatkertbe Yusukéval, Riennel és Kotaroval, akivel Rien a suli karuta klubjában találkozott. Nagyon élveztem, szerettem az állatkertet a természetfóbiám ellenére is. Természetesen az oroszlánoknál jó időre leragadtam, több kicsi oroszlán is volt olyan kis cukik, az egyik odajött az üveghez és az oszlop mögött bújócskáztunk, úúúgy szeretnék egyszer megölelgetni egy kis oroszlánt. (*ο*) Aztán elkezdett esni az eső, így bemenekültünk a Varázshegybe.

A nyáron egy akciónak köszönhetően 3 hónapnyi ingyen kontaklencséhez jutottam, előtte még nem volt kontaklencém szóval először furi, volt és jó sokat küzdődtem a berakásával.

A nyáron Rien vendégül látott egy japán srácot Kotarot, sok programot csinált neki és sokban én is részt vettem. Riennel, Kotaroval, Piloval és Yusukéval együtt volt esti városnézés, japánnapozás a Vásárcsarnokba, hajókázás a Dunán, amin Kazuya is részt vett. Aztán egy véletlennek köszönhetően Ivettéknél kötöttünk ki, ahonnan elmentünk a Szimplába, aztán el akartunk menni a Comicba, de zárva volt, úgyhogy Katáéknál folytattuk a bulizást.

Szokásos nyári programként voltunk egy hetet Keszthelyen, vagy is a szállásunk a barátainknál volt Hévízen. Öcsémék is jöttek és Vivinek már tök nagy volt a pocakja. Volt szokásos rokonlátogatás, bulizás a családdal, bulizás a barátokkal, elmentünk Veszprémbe, az állatkertbe, egy évben két állatkertezés, tök jó. Volt nyári Falkatali. (^3^)♥
A szülinapomra eljött Yusuke és hozott tortát, és kaptam egy cuki oroszlán plüsst, és csomó édességet. Rien is begugrott, akitől egy Yusukéval közös keretezett képet és csokit  kaptam. 

Yusuke anyukája és nagypapája eljöttek, Magyarországra, és hozzánk Kecsóra is, mindketten nagyon kedvesek és nagyon szép ajándékokat kaptam. Viszont nem nagyon mertem megszólani japánul, így Yusuke kénytelen volt tolmácsolni, meg angolul is társalogtunk, megmutattuk nekik a várost.

Aztán Yusuke haza ment Japánba, hiába beszélgetünk minden nap, azért nagyon nehéz volt, szörnyen hiányzott.

Szeptemberben, amikor visszajött, pont a szülinapja előtt egy nappal, kimentem elé a reptérre és azt a napot és a másnapot is együtt töltöttük, amikor megünnepeltük a szülinapját, készítettem neki kávés tortát, aminek sajnos kicsit szétfolyt a krémje, de azért finom volt szerintem. Egy csomó dolgot hozott nekem Japánból, többek között egy Korilakkuma kigurumit, és egy párnyakláncot, ami puzzle alakú az övé fekete az enyém pedig ilyen réz-arany színű.

Még a nyáron kiderült, hogy pajzsmirigy alul működésem van, ami miatt gyógyszert kell szednem és egy csomó vizsgálatra kellet mennem, és ez ráadásul csak valaminek a tünete és még nem tudták megmondani, hogy mi a tényleges bajom, ami ezt okozza.

Aztán elkezdődött az új és egyben utolsó tanévem és ezzel a szörnyű hajtás. Minden egyes japánórán, kanji teszt, N2 szintű nyelvtan teszt, és elkezdtük tanulni a klasszikus japánt, ami halááál, japánoknak is kell tanulni a suliban, de nagyon utálják, és igazából senki se tudja, kb. olyan, mintha nekünk a nyelvújítás előtti magyart kellene tanulnunk. Plusz neki fogtam a szakdogának, amivel még most se állok túl jól.

Szeptember 24.-én megszületett a tündéri kis unokaöcsém Máté, annyira hihetetlenül cuki. (*3*)

Október-november már nem nagyon tudom pontosan mi volt, sok tanulás és sok időt töltöttem Yusukéval.♥
Voltunk este a vidámparkban, az utolsó nap a bezárása előtt, én még sose voltam, szóval nagyon jó élmény volt bár mivel éjszaka mentünk sok minden volt, amit szeretem volna kipróbálni,de nem tudtam. T.T
Hideg ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, és imádtam, hogy a szellemvasúton és a kísértetlabirintusban rajtam kívül mindenki ott ijedezett, mindig nagyon vicces nézni ahogy paráznak. (de gonosz vagyok XD)
December 2-án jött az újabb japánnyelvvizsga, aminek még jó ideig várhatunk az eredményére. Aztán jöttek a vizsgák, aminek a neheze még hátra van.

Mátét megkeresztelték decemberben, ami miatt a nagymamám, nagynéném és a vőlegénye, és az unokatesóm ide utaztak. 

Karácsonykor itt volt Yusuke, aminek nagyon örültem jó volt együtt karácsonyozni. Itt volt öcsém, Vivi és Máté is, egyszer megzabálom azt a cukorfalatot. (*˘*)

Aztán az egész téli szünetben a szakdogámmal szenvedtem és próbáltam tanulni.

A szilvesztert családi balhé miatt sajnos nem sikerült Yusukéval töltenem és emiatt, most nagyon szomorú vagyok, bár majd jövőre bepótoljuk.

Nahát, most szép kisregényt kaptatok, remélem, olvassa a Falka, hiszen elsősorban nekik szántam, de örülök, ha mást is érdekel.(^^)

Szóval egy dolog azok közül amit, 2013-ban kívántam teljesült, megtaláltam a szerelmet! ♥

Pápá 2013 köszönök mindent! Üdv 2014! Kérlek légy legalább annyira kedves, mint 2013 volt!